"Vajjon érted-é, a mit olvasol?" 4....1.

„Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem?” – válaszolta a kincstárnok Fülöp apostol kérdésére (Apcsel 8, 30-31). Elhatároztuk, hogy esetenként előveszünk egy-egy nehezebben érthető Igét a Bibliából, és igyekszünk azt a Szentlélektől kapott tanítások, vagy a Szentlélek segítségével eddig gyűjtött ismereteink segítségével megmagyarázni.

A „Vajjon érted-é, a mit olvasol?” 4.-ben a Jelenések könyvéből választottunk ki egy olyan rövid Igeszakaszt, amelynek már mi magunk is számtalan (elfogadhatatlan) magyarázatát hallottuk. Miután úgy láttuk, hogy ennek az Igeszakasznak a téves magyarázata egyáltalán nem következmény nélküli, ezért mindenképpen szükségét éreztük a Szentlélek általi kiigazításnak. Fontos, hogy sor kerüljön erre a kiigazításra, mivel tapasztalataink szerint éppen az itt említett téves magyarázatok szolgáltatják igen gyakran az alapot számos Bibliától teljesen idegen, és egyre veszélyesebb hamis tanítás elterjedéséhez. Nézzük hát, melyik ez a nehezen értelmezhető és félremagyarázásra okot adó, viszont egy egyszerű magyarázattal azonnal érthetővé tehető rövid Igeszakasz!

„És látám, és ímé egy Bárány (íme, a Bárány Új ford.) áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve. És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájokkal hárfáznak vala; És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száznegyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földről. Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek. És láték más angyalt (egy másik angyalt Új ford.)…” (Jel 14, 1-6) 

„És látám, és ímé egy Bárány (íme, a Bárány Új ford.) áll vala Sion hegyén… És láték más angyalt (egy másik angyalt Új ford.)…” Azért írtuk le az idézett Igeszakasz elejét és végét, hogy János apostol látomásában félreérthetetlenül azonosíthassuk a Bárányt. Talán szükségtelen, mivel kimondja az Ige, hogy akik „ő vele” (a Báránnyal) voltak, azoknak a „homlokán írva vala az ő Atyjának neve”, tehát a Bárány csakis az Úr Jézus Krisztus lehetett. Mivel azonban a Bárányt elvileg angyalnak (küldöttnek) is mondta János, hiszen mi más okból írta volna (éppen az Igeszakasz végén), hogy látott egy másik angyalt (egy másik küldöttet) is, szükségszerű annak félreérthetetlen tisztázása, hogy a látomásban látott Bárány kizárólag az Úr Jézus Krisztus lehetett. Eldöntöttnek látjuk azonnal a kérdést, ha találunk olyan Igét, ahol Jézus Krisztust angyalnak (tehát küldöttnek) mondja a Szentírás. És találtunk:

„Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok. És ő monda… Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem.” (1 Móz 31, 11-13)

„… a hol fogadást tettél nékem” (1 Móz 28, 20-21), mármint az „Isten Angyalá”-nak, Aki maga is Isten, „Béthelnek Istene”, Aki így viszont minden kétséget kizáróan csakis Jézus Krisztus lehetett.

Pál apostol Korinthusba írt első levelében világosan kijelentette, hogy a pusztai vándorlás során mindvégig Jézus Krisztus támogatta a zsidó népet (1 Kor 10, 3-4), Ő gondoskodott róluk és Ő volt velük a tűzoszlopban is éjjel és a felhőoszlopban is nappal, és Gedeon is Őt látta színről színre:

„Elindula azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora előtt…” (2. Móz 14, 19) 

„Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nékem Uram, Istenem! mert az Úrnak angyalát láttam színről színre!” (Bír 6, 22) 

Ezekután egyértelműen kijelenthető, hogy János apostol a Jelenések könyvében leírt látomásában az Úr Jézus Krisztust látta a Sion hegyén küldöttként (angyalként) megjelenni, méghozzá Bárány alakjában. A Szentírás kizárólag abban az esetben mondja, és annak szereplői is kizárólag csak abban az esetben mondták és látták Báránynak, Isten Bárányának Jézus Krisztust (majd később az Úr Jézus Krisztust), amikor személyéről, mint Megváltóról kívántak szólni. Ekképpen olvashatunk róla többek között a (Jn 1, 29 és 36), (1 Pét 1, 18-19), (Jel 5. rész), (Jel 6, 16)… és a jelenleg tárgyalt Igeszakaszunkban (Jel 14, 1-6) is. Nyilván – amikor Bárányként láttatják – sem feledkeznek meg arról, hogy Ő az Isten Fia, megdicsőülését követően pedig az Atya akaratából már Ő a korlátlan Ura (uralkodó királya) a mennynek és a földnek is egyaránt.

Úgy gondoljuk különösebb bizonyítást nem igényel, hogy a Sion hegye Jeruzsálemben van, tehát a látomás helyszíne Jeruzsálem. Arra viszont felhívjuk a figyelmet, hogy János apostol nem az Olajfák hegyén látta látomásában többedmagával a Bárányt, ahová majd (a későbbiekben) az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele során megérkezik (Zak 14, 4), hanem a Sion hegyén, a legszentebb helyen, ahol valaha Ábrahám készült Isten parancsára feláldozni a fiát, majd ahol azután a salamoni templom állt.

Kik voltak azok, akikkel együtt látta János apostol a Sion hegyén az Uraknak Uraként és a Királyoknak Királyaként ismert (Jel 19, 16), mindenekfölötti hatalommal és dicsőséggel rendelkező Bárányt? Azt a Bárányt, Aki méltónak bizonyult arra, hogy az Övé legyen az erő, a gazdagság, a bölcsesség, a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és mindenfajta áldás (Jel 5, 12). Azt olvashattuk, hogy „… ő vele száznegyvennégy ezeren” voltak a Sion hegyén, olyanok „… a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.” Nézzük, hogy ennek a száznegyvennégyezernek azon túl, hogy a homlokára volt írva az Úr Jézus Krisztus Atyjának a neve, milyen további jellemzőit, ismertető jegyeit adta meg még ebben az Igeszakaszban a Biblia! Hét ilyen ismertető jegyet olvashattunk: Ezek „áron vétettek meg a földről… asszonyokkal nem fertőztették meg magokat… szűzek… követik a Bárányt, valahová megy… áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül… szájokban nem találtatott álnokság… Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.” (A homlokukon található jellel együtt összesen nyolc azonosítójukról emlékezik meg a Szentírás.)

 Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin